Csete Gyula, a muzeális gyűjtemény szakmai vezetője rövid beszédében elmondta, Hentz Lajos Köröstarcsán született 1914. szeptember 4-én, meghalt Békéscsabán 1990. július 13-án. A polgári iskola befejezése után a nagykőrösi református tanítóképzőben szerzett népiskolai tanítói oklevelet. Rövid ideig Csárdaszálláson, majd Hódmezővásártől 24 kilométerre egy tanyasi iskolában tanította a gyerekeket. Az úgynevezett hatablaki tanyasi iskola tanítója 1939-ig volt, ekkor került a egy dunántúli Lábatlanra. Összesen 16 évet töltött ebben a kicsiny faluban. Lábatlanon kezdett igazán először néprajzi kutatással foglalkozni. Lábatlani tartózkodás alatt végezte el a budapesti Apácai Csere János Pedagógiai Főiskolán a magyar-történelem szakot.
A főiskola befejezése után 1955-ben jött vissza Mezőberénybe, ahol az I. sz. Általános Iskolában helyezkedett el. Itt 1962-től már igazgatóhelyettes, ettől kezdve csak szaktárgyait tanította. Arra törekedett, hogy az iskolában szerzett ismereteket később is hasznosíthassák tanítványai. Bámulatos kitartással és lelkesedéssel gyűjtötte a népélet régi tárgyait, nyelvi emlékeit, szellemi hagyatékait. Ebben nagy segítségére volt nővére, Hentz Teréz is. Az általa létrehozott magángyűjtemény és a vezetésével szervezett városi gyűjtemény alapozta meg az Orlai Petrics Soma Múzeum létrejöttét. Sokat segítettek a gyűjtésben az iskola diákjai és tanárai. Az általa vezetett honismereti szakkörrel is szép eredményeket ért el.
Az 1970-es években jelentek meg írásai és dolgozatai különböző kiadványokban, szakmai folyóiratokban. Munkásságát, tevékenységét a muzeológus szakma és a város is elismerte. Megkapta a Sebestyén Gyula emlékérmet, a Mezőberény 250-ik évfordulójára kiadott emlékérmet, 1990-ben pedig a „PRO URBE” kitüntetést Mezőberényért. Végtelenül szerény ember volt, megszállottan gyűjtötte Mezőberény néprajzi értékeit. Élete utolsó időszakában nővére Hentz Teréz halála nagyon megviselte, hiszen elválaszthatatlan volt a két testvér, hamarosan követte ő is szeretett testvérét, nem várva meg a rá kiszabott időt. Sírjuk a mezőberényi köztemetőben található, rajta rövid felirat olvasható „Testvérek”.
