Múzeumi esték rendezvénysorozat keretében az előadók 2023. október 26-án az Orlai házban a települési értéktár természeti kincseit, illetve az egészség és életmód témáit vették sorra.
A megjelenteket Körösi Mihály, alpolgármestere, a 10 éves település értéktár bizottság elnöke köszöntötte, hangoztatta, Bartóki József tanár festőművész halála 15. évfordulójára időszaki kiállítást tervezne, ezért kéri, hogy festményeinek tulajdonosai erre a célra ajánlják fel a képeiket.
Boldog Gusztáv természetvédelmi szakember a Medvefejes-tóról beszélt. Mondandóját azzal kezdte, hogy pályája elején ezt a tavat még Szikes-tónak hívták. Tízmillió évvel ezelőtt a Kárpát-medencét még a Pannon –tenger borította, és a sós víz maradványai a szikes tavak, ezek közül legismertebb a kardoskúti Fehér-tó.
Az előadó 1870-es térképet vetített ki, a tó mellett akkor legelő volt, elmondta, nagy valószínűséggel az állatok itatására használták, később, az 1960-as években már itt vályogot vetettek. A 70-es évek közepén még nem nőtte be a növény. Olyan állatok élnek meg itt, mint az ásóbéka, a mocsári teknős, ha van benne víz, akkor a tőkésréce, a nagylilik, a gulipán, a gólyatöcs, a sárszalonka, illetve a gémek, a kócsagok.
Az utóbbi években a nyílt víz egyre kisebb területre szorult, Boldog Gusztáv ezt azzal magyarázza, hogy a folyóink a szabályozás után csak végigszaladnak a Kárpát-medencén, ennek tulajdonítható a mostani aszály. A folyó vizét a csatornák mentén szét kellene vezetni, hogy töltődjön a talaj. Mutatott olyan felvételt, ahol a tó medre repedezik a szárazságtól. A tó állapotát siralmasnak minősítette.
Falatyné Berkesi Márta, tanító, a Zöld Szíves mozgalom helyi vezetője a mezőberényi vasútállomás három kocsányos tölgyéről szólt. Megfogalmazta, hogy a vasúti pályát az 1800-as évek végén építették ki, itt akkor temető volt, az idős tölgyek annak növényvilágából maradtak meg, tehát legalább 200 évesek. Törzsük kerülete 400 centiméter, magasságuk 19-20 méter. Megyei védelem alá 1989-ben kerültek, később a helyi védettséget is megkapták. Az előadó szólt arról alsó tagozatosok körében 23 éve kezdte el a ifjú természetvédő mozgalmat. Már kezdetben védelmük alá vették az öreg tölgyeket, 2001-ben kopjafával látták el őket.
Szűcsné Sziklai Éva a Kálmán Fürdő történetét ismertette. Kifejtette, a fürdő építtetője, Kálmán István 1894-ben született Szolnokon vasutas családban. Maga is vasutasként dolgozott, és Trianon után helyezték ide. A ’20-as évek végén megbetegedet, és elhagyta a vasutat. A Liget tér 15. szám alatt épített házat bolthelyiséggel. A helyi vállalkozókkal 1932 és ’35 között építette meg a strandfürdőt. Azt egészen 1948-ig működtette, akkor adta át az községnek, 1972-ben hunyt el. A medence tervei 1934-re készültek el, versenyzésre is alkalmas volt, mérete: 33 és egyharmad méter hosszú és 20 méter széles. A fürdő 1935 nyarán nyílt meg. Sport és közösségi célt szolgált, beindult a vízipóló, 1936-ban megalakult a Mezőberényi Úszó Egyesület, az országos szövetség a 40-es évek elején nyaranta edzőt küldött ide. A rendezvényen jelent volt fürdőépítő fia, Kálmán Lajos és felesége is.