Nagycsütörtök – zöldcsütörtök
E nap Krisztus utolsó vacsoráját az Olajfák-hegyén, majd elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi. Nagycsütörtököt szokás zöldcsütörtöknek is nevezni, és a jó termés reményében, valamint a böjt miatt rendszerint valami zöldet, pl. spenótot fogyasztanak. A mezőberényi németek körében ma is él ez a régi hagyomány. Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába ,,mennek“ és csak nagyszombaton szólalnak meg újra.
Nagypéntek
Jézus kereszthalálának napja a böjt és a gyász ideje. Ezt a napot a néphit szerencsétlennek tartotta, ezért tilos volt mindenféle állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka. Ilyenkor nem gyújtottak tüzet, nem fontak, nem szőttek. Nagypénteken a hívők tartózkodnak a húsételektől, legfeljebb háromszori étkezés során egyszer szabad jóllakniuk.
A mezőberényi magyarok és a szlovákok egyaránt csak nagypénteken, de akkor szigorúan böjtöltek, ezen a napon nehéz munkát nem végeztek az első csillag feljöttéig. A szlovákoknál e napon gyakran a kocsonya volt a fő étek. Hagyományos böjti étel volt még az aszalt szilvából főzött cibereleves vagy a savanyú korpából készült kisze leves és a mákos guba.
A németeknél a nagyhéten, csütörtöktől szombatig történt a sonka, a tojás és a velős kolbász főzése. Ez utóbbi onnan kapta a nevét, hogy a kolbászhúshoz hozzákeverték a nyers velőt, sima vastagbélbe töltötték, ezt felfüstölték, és húsvétkor főzve fogyasztották. Egy disznóból csak egy-két rövidebb szál készült, az is az ünnepre. A német közösség egy része nagycsütörtökön spenótot főzött, nagypénteken általában böjtöltek, legalábbis részlegesen, ugyanis ez volt az egyetlen böjtnapjuk.
Nagyszombat
A húsvét ünnepének elő napja a feltámadás jegyében zajlik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de – miként az evangélium szerint előre megmondta – harmadnapra, azaz húsvét vasárnap hajnalára feltámadt. Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt. Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új. A tűzszentelésnek sokféle hagyománya, szertartása alakult ki. Hamuját, parazsát eltették, gyógyításra használták, valamint a házban és a földeken szétszórták.
Húsvétvasárnap
A feltámadás vasárnapja, a keresztények a feltámadt Krisztust ünneplik. Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. Emellett ehhez a naphoz is munkatilalom kapcsolódott: nem sepertek, nem főztek, nem hajtották ki az állatokat. A húsvéti gasztronómiában nincs jelentős különbség a Berényben élő nemzetiségek hagyományos ételei között. Szinte egyetlen egy asztalról sem hiányozhat a sonka, a kolbász és a tojás. Nem hiányozhatott még az ünnepi asztalról fonott kalács vagy az ünnep hajnalán a kemencében sütött kenyér sem.
Húsvéthétfő
A locsolkodás napja. A víztisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja húsvéti locsolásnak. Régen „vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, amely utal a locsolás eredeti módjára is. A népszokások szerint a férfiak ilyenkor sorra járták a lányos házakat és versek, énekek kíséretében locsolták meg a lányokat, asszonyokat. Az,,öntözésért“ cserébe a lányok pirost tojást adnak a legényeknek. Országszerte azonban nem a köszöntő volt a szokás lényege, hanem az öntözködés. Néhány rítusszöveget is találunk a közismert, újabb keletű locsolóversek mellett, mint például az alábbi Békés megyei jókívánságmondás: „Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!” Ezt a régi locsoló verset Orosházán gyűjtötték.
|
„Szépen kérem az anyját, |
|
Adja elő a lányát, |
|
Hadd locsolom a haját, |
|
Hadd nőjön nagyra, |
|
Mint a csikó farka, |
|
Még annál is nagyobbra, |
|
Mint a Duna hossza! |
|
Szabad-e locsolni?” |
A húsvéti locsolkodás jutalma a piros vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenységi jelkép, a keresztény egyházban pedig a feltámadás jelképe. A tojásokat régen hozzáértő asszonyok díszítették. Az idők folyamán többféle díszítő technika terjedt el, pld. festés, karcolás, viaszolás batikolás.
Húsvét kedd, egy mára elfelejtett szokás
A húsvét hétfőt követő kedden az asszonyok és a lányok locsolták meg a férfiakat, ez volt a visszalocsolás ideje volt. „Nem mertek a legények a falun végig menni, dolgozni, a kerteken keresztül szöktek el a mezőre. A lányok végig állták az út két oldalát. Ahogy jöttek a kocsival a férfiak vagy a legények az kapott a vizes vödörből.”
Csete Gyula