A fából készült kaloda a büntetés és megszégyenítés eszköze volt évszázadokon át. A bűnös nyakát és kezeit a kaloda kétfelé nyíló lapjai közé, a kör alakú kivágásokba csukták. A nyak és kézkalodával elsősorban nőket büntettek paráznaságért, lopásért, nyelvelésért, de a bűnözők elvezetésekor is használták. Gyakran alkalmazták súlyosabb esetekben mellékbüntetéseként is.
A büntetést jellemzően vásár és ünnepnapokon, nagyobb nyilvánosság előtt hajtották végre. A hóhér, a kisbíró vagy maga a bíró zárta be az elítéltet a kalodába, miután kihirdették bűneit. A kaloda lényege az volt, hogy a főtéren vagy a piactéren, esetleg a bíró háza előtt álló fából készült alkalmatosságba zárták a bűnöst, akinek általában több napig így kellett maradnia. Ez időben a település lakossága szabadon kifejezhette a bűnös tetteinek helytelenítését, ami az elítélt szidalmazásában és megdobálásában, illetve bántalmazásában is megnyilvánulhatott. A büntetés e fajtájának alkalmazása Magyarországon II. József uralkodása idején szorult vissza, ezután már csak elvétve vették igénybe. A bemutatott községi kalodát a 18-19. században használták a helyi bíráskodás során. A gyűjteménybe az 1980-as években került ez a napjainkra ma már kuriózumnak számító műtárgy.
Csete Gyula