A túra Csete Gyula rövid kastélytörténeti ismertetője után indult, tizennyolcan pattantak nyeregbe. Utunk a Petőfi utca évszázados, sajnos sok esetben romos házai között vezetett egészen a Szarvasi útig belterületen. Az évszázadok során fontos szerepet betöltő Szarvasi országút állapota sajnos továbbra sem kielégítő, a kátyúk kerülgetése is feladta a leckét utunk során. Szerencsére kellemes időben, az ókerti tanyák, majd az ugarföldek mellett kerékpározva az időnk jó hangulatban telt. Pihenésként sor került egy kis térképismertetésre, szót ejtettünk a valamikor jelentős tanyavilág Berény történetében betöltött fontos szerepéről is.
Második megállónk a kettőskúti iskola emlékhelynél volt, itt is megemlékeztünk a több éven át működött iskoláról, az ott éveket eltöltő, nehéz körülmények között tanuló gyerekekről. A kettőskút teleppel szemben tértünk rá utunk izgalmasabb szakaszára, földúton folytattuk a túrát. Nem könnyű, de azért leküzdhető terepen, kis kerülővel értük el tervezett célunkat, az Ős – Maros medrét. Berény délnyugati határában, és a szomszédos települések területén is kanyargó folyómeder érdekes látvány volt, bizonyította a folyók munkáját, vándorlásait, amit az évmilliók során megtettek. Amit megtapasztaltunk, az műholdas térképen és a régi papír alapú térképeken is megfigyelhetők, alátámasztva az Ős – Maros vándorlását.
Hazafelé a Hunya – Berényi határúton indultunk, és a zötyögős Szarvasi úton, már ki – ki saját lakhelye felé leszakadozva, déltájban érkeztünk vissza a muzeuális gyűjteményhez.