Hangoztatta, nemcsak a magyarok vágytak a szabadságra, hanem a szlovákok, a románok, a szerbek és a horvátok is. Gróf Andrássy Gyula megfogalmazta, hogy a nemzetgyűlés adjon jogot a velünk együtt élő nemzetiségieknek, sajnos ezt a tanácsát Kossuth nem fogadta meg.
Zendülés tört ki Mezőberényben, 1848 májusában a lakosok betörtek az uraság földjére, júniusban a hangadókhoz katonákat szállásoltak be. Hogy a szerb betöréseket megállítsák, Délvidékre a 2. zászlóalj 4. századába berényi nemzetőröket visznek, 275 gyalogost és öt lovast. Ez a rosszul kiképzett, gyengén felszerelt csapat rendfenntartó feladatot látott el.
A csabai főszolgabíró 1848. október 18-án arról értesítette a berényi elöljárót, hogy elfogták Frey Ádámot, aki a lakosságot lázította. A rend helyreállítására október 19-én Mezőtúrról és Túrkevéről hoztak fegyvereseket. Frey Ádámot október 21-én Békésen kötélre ítélték, további négy főbűnöst a munkácsi várba börtönöztek be, a többiek helyben raboskodtak.
Körösi Mihály elmondta, 1848. szeptember 10-én Mezőberényből harminc önkéntes állt be nemzetőrnek, később egy másik csapat leváltotta őket. Az 1848-49-es szabadságharcban településünkről kétszáz honvéd harcolt. Előadása végén az alpolgármester megfogalmazta, bár Mezőberényben sok emlékhely van, de a honvédeknek és a nemzetőröknek még nincs.
